Miért jár Isten színházba és mi köze a Végtelennek a jegyszedő nénihez? (Nem) mese.

2017.12.05. 17:17

Miért jár Isten színházba és mi köze a Végtelennek a jegyszedő nénihez? (Nem) mese.

Miért jár Isten színházba és mi köze a Végtelennek a jegyszedő nénihez? (Nem) mese

Isten élete nem könnyű. Amióta megteremtette az időt, azóta néha azt érzi, valahogy sosincs elég belőle, máskor meg azt sem tudja, mivel üsse el. Ma is nehezen döntött, hiszen Minden egyformán kedves a számára.

Az egész Univerzumot azért hozta létre, hogy önmaga lehessen

Erre tessék, azóta folyton mások ügyeit intézi. Vele persze senki sem törődik, egyre kevesebben szólnak hozzá. Leginkább emlegetni szokták, és nem is mindig a legszebb szövegkörnyezetben. 

A mai, fárasztó nap végén kedvenc könyve, A Végtelen üzenetei a 25. fejezetnél nyílt ki, és a leírtakat elolvasván úgy döntött, önző lesz. Neki is jár a kikapcsolódás! Elindult hát a színházba. A színházat és a mozit amúgy is a legjobbak között tartja számon az idők kezdete óta felbukkanó ötletei sorában. Már az épületbe belépve érzi a hely misztikumát, ami teljesen elvarázsolja. Itt végre észrevétlenül elvegyülhet a tömegben. De a leglényegibb ok, amiért idejött: a nézőtéren ülve teljesen elfelejtheti, ki is ő valójában.

Ha e sorokat olvasod, ideje felébredned!

A Végtelen egy végsőkig elszánt jegyszedő néni elhivatottságával ráz, hogy végre magadhoz térj. Sok-sok előadást néztél meg folytatólag, és az a veszély fenyeget, hogy álom és valóság végérvényesen összekeveredik a tudatodban.

Mielőtt azonban a kikapcsolódás teljes kikapcsolássá válna, a Tudat újra ébredezni kezd. A színpadra vagy a vetítővászonra tekintve felismeri, hogy amit ott lát, csak egy történet. Egy olyan történet, amely az előadás színvonalának hála már-már valóságnak tűnt, de mégis csak egy gondolatok, érzelmek és eszmék szövedékéből felépült mentális alkotás, amely a függöny legördülése vagy a fények felkapcsolása után úgy adja át helyét a valóságnak, ahogy egy múló nátha vész pár nap alatt a feledés homályába.

A kép eltűnik, és az álomból ébredve te is ráeszmélsz: a vászon az egyedül, ami valóságos

Bármerre nézel, vetített mozgóképet látsz, és a vetítő te magad vagy. Ha rossz napod vagy, minden sötétebb, ha szerelmes vagy, minden ragyog. Ugyanaz a vászon elbír romantikus filmet, idétlen „C” kategóriás vígjátékot, monumentális, hatásvadász akciófilmet és mély társadalmi drámát egyaránt.

A Végtelen ezt üzeni: Vedd észre, hogy amit látsz, a te mozid, amit magadnak vetítesz

Ha netán nem tetszik a film, cserélj szalagot. A pszichológia nyelvén ez ízt jelenti: vond vissza projekcióidat, kivetítéseidet, hogy meglásd a valóságot önnön fényében ragyogni. Ha gyakran teszel így, hosszú műélvező pályád végén egyszer scak fogod magad, és elhagyod a mozit vagy színházat. Újra felismered azt, aki valójában vagy. Önvalód teljességét éled, és nem igényelsz semmit, ami ennél kevesebb.

Ezt nevezik megvilágosodásnak

Ez magától bekövetkezik, amikor eljön az idő feloldódásának pillanata. Addig se feledd azonban, hogy színház az egész. Világos?

Ehhez Tudatosságra, tanulásra és önismereti munkára lehet szükséged. A Kvantumiskola TÉT Alapképzése mindhárom fejlesztésében segít. A tavasszal induló képzésre ráadásul december 9-ig kedvezménynel regisztrálhatsz. 

Készült Hoffmann Gergely A Végtelen üzenetei című önismereti tanácsadó könyve alapján. A könyv és kártyacsomag kapható a Kvantumiskolában és a nagyobb könyves hálózatokban, valamint ezen az oldalon felsorolt helyeken.