Kétféle szeretet - Ég és föld!

2017.12.19. 17:40

Kétféle szeretet - Ég és föld!

Kétféle szeretet - Ég és föld!

A feltétel nélküli szeretet annyit jelent: Te vagy az első. A szeretetem tőlem feléd (a szeretet tárgya felé) irányul, és azt nézi, mit adhatok neked. Mivel feltétel nélküli, nem csak egy kiválasztott másik, hanem minden létező egyformán az első. Egység van, tehát nincs rész-rehajlás, nincs elfogultság.


Legyünk őszinték magunkhoz, és lássuk be: Nem túl gyakori, hogy feltétel nélkül szeretünk

Jellemzőbb ránk az a fajta „emberi szeretet”, amelynek valamilyen oka, tehát feltétele van. Nézzünk egy példát: Szeretem a hóesést, mert megnyugtat a látványa. Mit szeretek valójában? Azt a megnyugtató érzést, amit a hóesés jelent számomra. Ezt az érzést kapom a hóeséstől. Ez az jelenség nem a másik, nem a tárgy felé irányul, hanem felém. Nem azt nézi, mit adhatok, hanem azt, mit kaphatok tőle.

A különbség ég és föld!

Ebben áll szó szerint az égi és földi szeretet közötti hatalmas különbség. Ugyanazzal a névvel illetünk két tökéletesen ellentétes irányú folyamatot! Ez az önbecsapás csúcsa. Ha ugyanis a hóesés nem nyugtatna meg, nem is szeretném. Itt hullik le az álca. A földi szeretet tárgyának valamilyennek kell lennie ahhoz, hogy szeressem. Szeretni valakit valamiért… Szeretlek, ha… Feltételhez kötött érzés ez. Mi pedig pontosan ezt a feltételt akarjuk birtokolni, megtapasztalni, megszerezni. Vágyunk rá, elvárjuk, hogy olyan legyen, amilyennek szeretnénk.

A „földi szeretet” puszta vágy, amely szeretetnek álcázza magát

Akkor lepleződik le, amikor feltétele nem teljesül. Amikor csalódunk valamiben vagy valakiben, és többé már nem szeretjük. Ha szakítasz a pároddal, és utána nem tudsz szeretettel gondolni rá, lehet, hogy addig sem szeretet volt, amit éreztél. Áltattad magad, és ezáltal becsaptad őt is. Nagyon sokszor az, amit emberi kapcsolatainkban szeretetnek nevezünk, valójában nem más, mint beteljesülni látszó vágyak, elvárások, igények csomagja.

Emberi kapcsolatainkban a két fajta szeretet többnyire keveredik

A legtisztábban megélhető önzetlen szeretetet az anyaság állapota kínálja fel. Ugyan, mit lehetne elvárni egy csecsemőtől? Lehet vele beszélgetni? Leviszi a szemetet? Vacsorát főz? Dicséri a frizuránkat? Nem, dehogy.
Mégis, a legtöbb anya szereti a gyermekét. Mondhatjuk, ösztönös dolog ez, de lényünk nemes, isteni részéből, a Tudatosságból származó ösztön. Ha az anyai szeretethez mérjük az emberek iránt érzett szeretetünket,
rögtön lehull az álarc, vége az önbecsapásnak. Képzeld el, mit tennél, ha a férjed vagy feleséged, testvéred vagy a kollégád viselkedne úgy, mint egy három hónapos csecsemő. Tudnád-e szeretni?

Ha nem teljesen világos a kétféle szeretet közti különbség, gondolj a spenótra!

Persze akkor, ha szereted. Ha így is van, akkor sem hiszem, hogy valaha is elvitted volna moziba vagy megkérdezted volna, mi bántja. Vacsorázni is csak akkor hívtad meg, amikor őt szántad fő fogásnak. Vagy emlékezz arra a bizonyos csoki fagyira. A fagyi esetében végképp véget ér az önáltatás. Természetesen szó sincs önzetlenségről, puszta vágy az, amit ekkor hajlamosak vagyunk szeretetnek nevezni. 

Felidézted, milyen jó érzés, amikor önzetlenül szeretnek téged, de most képzeld magadat a feltételes „szeretet” tárgyának helyébe. Hogyan éled meg azt, amikor akarnak, elvárnak tőled valamit a szeretetért cserébe? Mit érzel, amikor azt hallod, „ha ilyen vagy, szeretlek”, „ha megteszed ezt, szeretlek”, vagy ami még rosszabb: „ha nem csinálod meg, nem szeretlek”? Úgy érzed, kapsz valamit, vagy úgy, hogy adnod kell?

Ilyenkor azt éreztetik veled, hogy nem vagy önmagadért szerethető

Tenned kell érte. Így, ahogy vagy, kevés vagy hozzá. Nem érdemled meg. Ilyenkor a szeretet nevében bántanak. Ennek a legkegyetlenebb formája, amikor Isten nevében bántanak. Amikor elhitetik veled, hogy Isten nem szeret, és jól megbüntet, ha nem úgy cselekszel, ahogy ők mondják. Elhitetik veled, hogy Istennek szüksége van valamire tőled: Lemondásra, áldozatra, „erkölcsös viselkedésre”. Rettegj, hogy mi lesz, ha nem felelsz meg neki. Félelembe kergetnek Isten nevében.

Eljött az ébredés ideje

A Tudat, amely eddig szunyókált, ébredezni kezdett. Már látod, időnként mit tesznek veled mások, és mit teszel te másokkal a szeretetre hivatkozva. Minden tapasztalásnak két oldala van, és mindent a Tudat él meg. Bárkit bántasz, valójában magadat bántod. Nem jobb hát szeretni magunkat, mint bántani?

Részlet Hoffmann Gergely: A Végtelen egyszerű című könyvének 16., Az élet értelme című fejezetéből.  A könyv kapható a Kvantumiskolában és a nagyobb könyves hálózatokban, valamint az oldalon felsorolt helyeken.