A vízcsepp újévi üzenete

2018.01.02. 17:58

A vízcsepp újévi üzenete

A vízcsepp újévi üzenete

Rendhagyó újévi bejegyzésünk a vízcseppnek köszönhető, aki izgalmas és tanulságos írást küldött A Végtelen Hírmondó című kozmikus magazinnak. Ez annyira megragadta a szerkesztő fantáziáját, hogy miután közölte az írást*, fel is kereste őt további kérdéseivel, amelyekre a tóban fürdőző vízcsepp készségesen válaszolt is. Most a vízcsepp rövid írását és a beszélgetés talán legérdekesebb részét olvashatod.

A vízcsepp írása:

Voltam vízcsepp a tóban, pára a levegőben, ültem felhő szélén, hullottam esőcseppként kiszáradt talajra. Eltűntem benne, majd forrásként felbukkantam, patakként csobogtam, folyóként zubogtam, és ezek után mivé váltam? Vízcseppé a tóban.

Egy szürke úrnak elmesélve az életemet, lakonikusan csak ennyit mondott: „Szóval veled se történt semmi.” Később tudtam meg, hogy az illető statisztikus. A saját szemszögéből igaza volt. Ugyanoda jutottam, ahonnét elindultam.

Mi adott értelmet mégis ennek az értelmetlen utazásnak?

Mindaz, amit átéltem, itt van velem, bennem. És – ha csak egy kortyot is iszol a forrásból, vagy gátat építesz az erdei patakban, netán pecázol a dús vizű folyóban vagy csak megázol a nyári záporban, ez az élmény immár a Tiéd is. Örökre.

Az interjú legérdekesebb része:

- Életed története lenyűgözően szép, mégis felmerült bennem a kérdés, tényleg ennyire egyszerű és csupa derű volt az utazás?
- Egyáltalán nem. Az én életemben is voltak nehézségek.
- Említenél néhányat ezek közül az olvasók okulására?
- Nos, a legmeghatározóbb nehézség a félelem volt. Nem elég, hogy lényem alapjait rengette meg, ahányszor csak felbukkant, de képes volt mindig új és új formát ölteni. Amikor azt éreztem, hogy párologni kezdek, nagyon féltem elengedni a tóban fürdőző testvéreimet. Féltem az egyedülléttől. Később, a felhőn ülve a zuhanástól féltem, földet érésem után pedig a talajba szivárgástól. A bezártság, az ismeretlen, sötét világ rémisztőnek tűnt. Annyira megszoktam ott aztán a szilárd, biztonságos közeget, hogy nagyon féltem elindulni a föld alatti vízfolyással. Megrettentem akkor is, amikor megláttam a vakító fényt. A zúgó hegyi patakban a sebességtől féltem, a torkolat előtt pedig attól, hogy kalandos életem végül unalomba fullad.
- Milyen tanulságot szűrtél le mindebből?
- A félelemnek számtalan arca van, és mindegyik azt sugallja: „El fogod veszíteni önmagad!”
Ettől olyan nehéz szembenézni vele. De akárhányszor sikerült, mindig több, nem pedig kevesebb lettem. Sosem veszítettem el semmit, de mindig megnyertem önmagam egy újabb aspektusát.
A félelem segített a legtöbbet abban, hogy újra Önmagammá válhassak.

* Az írást és az interjút A Végtelen üzeneteiben találod sok más tanulságos történettel együtt. A könyv kapható a Kvantumiskolában és a nagyobb könyves hálózatokban, valamint az oldalon felsorolt helyeken.

A TESSÉK! Közhasznú Egyesület és a Kvantumiskola munkatársainak nevében is boldog, legyőzött félelmekben és sikerekben gazdag, egészségben és főképp szeretetben megélt 2018-as évet kívánok minden kedves olvasómnak és tanítványomnak.

Hoffmann Gergely